Nieaggaerkorpsse kicsiny falu volt. Mivel a neve kimondhatatlan, ezért a környéken lakók csak úgy szólították: A Falu, ezzel persze megoldván azon gondomat, hogy az isten se fogja nektek még egyszer lebetűzni ezt a szót. 1971 volt, hideg, ködös, esős, nyirkos, gecis nap. A pék éppen nyitott, az ablakokban csak most keztek pislákolni a fények. Nem volt nehéz munkájuk a környéki időjósoknak, hiszen ismét hideg esős időt ígértek, éppen úgy ahogy az év, és az elmúlt évtizedek többi napjában.
Jörg Lajbó felé fordult, és szusszant egyet. Nem tudott aludni, agyát nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a tegnap éjjel kifaragott hintalovat kinthagyta az esőben. Félig éber álmában Lajbesz is megérezhette a jörg felől áramló rossz chi-t és horkantva, remegve fordult gyorsan vissza a másik oldalára.
Az esőcseppek csillogva gurultak le az ablakon. Jörg versenyeztette őket gondolatban, majd hirtelen felállt, lépett kettőt, majd megállt. Hintaló! Ugrott ismét eszébe a gondolat, és elindult ki a terasz felé. Kinyitotta az ajtót, majd hirtelen meglepetés érte. Seholse látta az éjjel megálmodott, majd egyetlen darab tölgyből kifaragott paripát.
Befelé rohanván sajnos a bükkfaajtó sem tudta megállítani. Hatalmas izmai kidudoradtak futás közben, és fonott, szőke, derékig érő haja követte hatalmas testét. Hirtelen üvöltésre nyílt a szája: - LAJBÓÓÓÓÓ! - Kiáltotta, miközben a szomorúságtól és a gyötrelemtől sírásra fordult az először mérges csatakiáltás-szerű felszólítás.
Lajbó azonnal kiugrott az ágyból, enyhén szexuális töltetű álmát abban a másodpercben maga mögött hagyta, és anyaszült meztelenül odarohant kétméteres viking testalkatú szerelméhez, mire az sírni kezdett:
- A falovam! Vajon melyik galád, emberellenes, terrorista ótvar tette ezt velünk?
- Nem tudom kedvesem, de körülnézünk, körbekérdezünk, és mindent megteszünk azért, hogy visszakaphasd! - vigasztalta Lajbó - Most gyere, főzök neked egy jó kakaót, aztán bekapcsoljuk a kölyökklubbot.
Elindultak a nappali felé, közben Lajbó azon rágódott, hogy miért pont a legérzékenyebb norvégot választotta, de ez csak kora reggeli morcosság volt, valójában pont ezt a hiperérzékenységet szerette benne. Jó kis kontúrt adott, a hatalmas csataistenhez méltó testnek.
