1971 novemberében köd szállt le a norvég fjordokra. Jörg úgy gondolta ideje lenne becsukni az ablakot. A fakunyhó kandallójában a kis faágak izgalommal ropogtak a súlyos lángok között.
A kézzel barkácsolt színpadon amőbának öltözött rabszolga nők táncolták az ősz táncát, harsány muzsika szólt, ami mintegy rajzfilmben követte ritmusával a táncosok mozgását. Először tangót lejtettek, majd valami bizarr párzási táncba kezdtek, amely körülírhatatlan rángásokból, és modern néptáncmozdulatokból állt.
Az amőbák különleges állatok. Történetünk végén azt is megtudjuk, hogy miért.
A kis Lajbó felugrott az ablakpárkányra, majd odakiáltott Jörg-nek:
- Héj, Jörgibogyó! Vágjál cafrangos húst szeletre, majd én csapatok hozzá fokhagymát aztán zabálunk fokhagymás húst bazmeg
Jörg semmit se felelt, csak levette a falról a kétélű norvég csatabárdját, majd elkezdett cafrangos húst szeletelni, laposra.
Az amőbák abbahagyták táncukat, az öreg norvégok már elaludtak.
