A kölyökklub még adásban volt, egy színész egy majmot rázogatott, és közben artikulálatlanul sikított. Lajbó úgy érezte szólnia kell, de a kintről felerősödő dübörgés beléfojtotta a szót.

 Mindketten az ablakhoz léptek, és értetlenül bámultak kifelé. Jörg ösztöne veszélyt érzett. Magához ölelte Lajbót és a földre rántván egy hirtelen mozdulattal az asztal alá cingálta. Hatalmas rázkódások és dörrenések hallatszottak. Jörg egy pillanatra meg is feledkezett a falováról.

 Hirtelen vészjósló csend lett. Még a szembeszomszéd cigánygyerekek is abbahagyták a sikoltozást.

 Lajbó odasúgott Jörgnek: - Szeretlek! - majd felugrott az asztal alól és kirohant a konyhaajtón, ki a veszélyes nagyvilágba. Jörgnek se kellett több, utána indult, de kint nem akart hinni a szemének: A város lángokban állt, az emberek fel alá rohangáltak.

 A szomszéd Martel néni a földön feküdt egy vértócsában, halott, mozdulatlan arcáról döbbenet tükröződött. Négy bűnöző kinézetű alak, akit se Lajbó, se Jörg nem látott még soha, azonnal lecsapott a róla lógó aranyra, és az egyikük, a kezét csavargatta, hogy a bőrtáskáját le tudja tépni a válláról. Jörg ezt nem bírta elviselni lelkileg, amúgy is könnyen kiborul, hát még egy ilyen apokaliptikus pillanatban.

 Közelebb lépett és a háta mögül előrántott acélbárd lendületével pofán baszta az egyiket. Az hátrafelé röpülvén habos vért okádott föl, és nekicsapódott a legnagyobb darabnak akit egy pillanatra kitérített az útjából, majd a meglepetéstől egy pillanatra meg is rökönyödött, de ez elég is volt Lajbónak aki hátulról át is metszette a torkát.

 Túl mély volt a csönd az utcán. A szél újságpapírt hordott, és égő tetemek csípős szaga érződött enyhén a levegőben. Az ég villámlott egyet, majd enyhe nyármeleg eső kezdett el esni. A csigák előbújtak a bokrok alól, az imádkozó sáskák imádkoztak, a környező fűszálakról lemosott por helyet hagyott a kellemes illatnak, amit mindannyian szeretünk.

 A harmadik rabló pisztolyt rántott, de Jörg se volt rest, és már dobta is a csatabárdot, ami az ellensége mellkasát átszakítva a negyedik ember combjában állt meg.

- Ezt Martel néniért, te geci! Mondta Jörg, majd kiskésével kivájta az utolsó rabló mindkét szemét. A vékony fazon szép lassan állt fel, hirtelen még fel sem fogva, hogy mi történt vele. Aztán sikoltozni kezdett, és Makkos Bülbül háza felé kezdett el rohanni cikkcakk irányban. Bülbül háza falára rózsákat futtatott föl, amiknek árnyékából tudott kacsintgatni az utcán elhaladó gyanútlan kisfiúkra. Végül egy hatalmas csattanással a fal állította meg, majd félájultan a gyepre feküdt.

- Jézusom - mondta Lajbó - meg kell tudnunk mi történt!

- Jézusnak ehhez semmi köze - vágta rá egyből Jörg, mert tudta, hogy mi lesz a következő úticél.